Fotó: Mészáros Zsolt / wssz.hu

Az idén is Réthly Attila rendezte a Weöres Sándor Színház nyári karneváli darabját, és az idén is sikerült egy olyan színpadi világot a nézők elé varázsolni, amelytől eleve mosolyra fakadnak az ember szemei - főleg 40 felett! William Shakespeare Vízkereszt-je ezúttal a „bánom is én” mellékmondattal és a ’80-as évek Balaton-partjának kempingezős hangulatelemeivel ízesítve emeli... a Karnevál fényét (? - hiszen nem is sötétben játszódik...!)

A sztori egyszerű, és könnyen nyomon követhető: Violának Orsino kell, Orsinónak Olivia, Oliviának Viola, Malvoliónak Olivia, Antoniónak Sebastian, Orsinonak Viola, Violának Olivia, Antoniónak Viola, Oliviának Sebastian, Violának is Sebastian, Sebastiannak is Viola. Mi kell a Bolondnak? Lehet-e a szívnek parancsolni? Vagy a szerelem mindenre feljogosít?

Közreműködik a Mágikus Mintha: a színház színész zenekara, felcsendül néhány Kovács Kati és Hernádi Judit sláger, megvillan egy-egy nyeles fésű, bilikékre mázolt ladik és persze a jó öreg szandál-zoknival kombináció. Éppen csak lángost nem esznek a színpadon... vagy van az is? Annyira ismerős minden, hogy már meg sem lepődünk... Hacsak azon nem, hogy hamarosan itt az utolsó (szombati) előadás!

Legfrissebb hírek