Palya Bea jó… vagyis nagyonjóóóó volt ismét a Kalandvár színpadán. Egyetlen kobzossal az oldalán, némi vágódeszkával és csörgővel felszerelve képes volt ismét szinte egymaga elvarázsolni a kisebb és nagyobb érdemű közönséget.

Altató dalokkal készült, de valójában mindenkit felébresztett, aki hallotta a műsort. Igazi varázslat volt, ahogyan ujja köré csavarta, magával ragadta és szinte ültében táncra bírta a publikumot: kicsiket és nagyobbakat egyaránt. És miközben telemuzsikálta a fülünket és a lelkünket finom dalaival, azért sok aprócska életmód-tanáccsal is ellátta a jelenlévőket: hogy bátran érintsük meg egymást, hogy hagyjuk megérinteni magunkat – testben és lélekben egyaránt. Közben egyszerre volt csintalan és ördögi, elegáns és egyben mezítlábas, erős és ugyanakkor törékeny. Hát máris visszavárunk, Bea!